Jászboldogháza

Weboldal

Területe: 55,31 km2

Belterülete: 157 ha; Lakónépesség száma: 1835 fő /2005/

Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugati határán fekvő település. Talaja lösz és homok. A Zagyva és a Tápió folyók éppen csak érintik a község határát. Bedekovich Lőrinc a XVIII. század végén azt írja róla: \\\"Jász puszta Jász Berény Várassa Terrénumához dél felé kapcsolva vagyon. Tanyákra felosztva használtatik a, földje termékeny, hajdan jász kapitányságnak lakó helye volt.\\\" A község vasútvonalon és közúton érhető el.

Történelmi múlt
Régészeti leletekben főként a Csíkos nevű határrésze gazdag, ahol réz-, bronz-, szarmata- és népvándorlás kori tárgyak kerültek elő. Különösen jelentős volt a 251 síros avar temető feltárása.

A település nevét egy Mátyás korabelei oklevélen 1458-ban említik először, Boldoghaza néven. Majd olvashatjuk Bódogház /1550/, Boldogh Zallas /1567/, Boldogháza /1699/, Jászboldogháza /1960/ névalakokban is. Minden valószínűség szerint eredetileg is jász település volt, erre utal a Boldogszállás elnevezés is. Nevében a \\\"Boldog\\\" előtag az eddigi ismereteink szerint a \\\"gazdag\\\" személynévből keletkezett, a \\\"-háza\\\" utótag pedig a megtelepült életmódra utal. A hatvani szandzsák 1550-es összeírásakor 26 férfi lakost találtak a településen. 1567-ben pedig 14 gazda és 2 zsellércsalád lakta. Nem tudni pontosan mikor pusztult el a falu, de a későbbi összeírásokban már nem szerepel. 1667-ben említik újra, mint Berényhez tartozó pusztát.

A redemptio idején (1745-ben) Boldogházáért a megváltási összeget Jászberény fizette ki 8000 rajnai forint értékben.

A XVIII. században gyakran lakatlan, s csak legelőként használják. 1852-ben már ugyan vannak rajta tanyák, de állandó lakossága még hiányzik. Csak az 1850-es években, a tagosítás befejezésekor szaporodott meg a lakosság a pusztán. A változás csak az 1870-es évek után volt tapasztalható. A Hatvan -Szolnok közötti vasútvonal megépülése (1873) kedvezően hatott a település fejlődésére. A lakosság számának növekedése egészen a XX. század közepéig tartott, s ez a folyamat indította el a települést a fejlődés útján. Kialakult a tanyavilág öt központban (Csíkos, Tápió, Alsóboldogháza, Boldogháza, Sóshida), ahol iskolák, olvasókörök létesültek. Ezeken a területeken 500 családi házban kb. 3000 ember élt. Az itt lakók 1946-ban döntöttek arról, hogy Boldogháza önállóvá válását kérik, melyet július 1-jei dátummal dr. Bibó István engedélyezett.

Ettől a kortól számítjuk település jelenkori történelmét.

A pásztorkodás legjelentősebb védőszentje Szent Vendel. A legenda szerint skót királyfiként született, majd letelepedett a Saar-vidéken, mint remete és pásztor. A Tholey-kolostor szerzetesei apátnak választották. 617-ben hunyt el, halálát is legendák övezik. Jellegzetesen népi szent, a pásztorok, juhászok, a parasztok, a földművesek patrónusa, a mezők és állatok védőszentje. Kultusza hazánkban XVIII. században honosodott meg. Ebben nagy szerepe volt a merinói juh gondozásával foglalkozó dél-német telepeseknek, akik a XVIII. század végén vándoroltak be a magyar területekre.

A Vendel-tisztelet magyarországi meghonosodását támogatta a barokk kultúra és a katolikus egyház is. Padányi Márton veszprémi püspök fordítatta magyarra a szent életrajzát. A Vendel-tisztelet egyik jellegzetes területe a Jászság.